Honlap testreszabása




készítette a honlap.hu

Márton-napi hagyományok

A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az Advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált rejtőzni, amikor  püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal. 
Márton napja karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert a jószágok pusztulását okozta. Novemberben már le lehetett vágni a tömött libát, ezért Márton napi ételek jellemzően libafogások voltak. 
A rigmus szerint: 
" Aki Márton napon libát nem eszik, égész éven át éhezik."
Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a "püspökfalat" kifejezés.   

Márton-napi versek



Gazdag Erzsi: Jóbarátaink

Libám lábán sárga csizma,
gúnár-varga rámán varrta.
Abban megy a liba bálba,
Harminchárom liba várja. 

Liba-bálban, vízi bálban,
csupa-csupa vízi tánc van. 
Ott forognak, ott sürögnek,
ha megunják, megfürödnek. 




Tordon Ákos: Libasorban

Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat: hol van? 
Libapapucs, libaláb
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,
mind elmennek világgá.